Lágy szellő szárnyán üvegszilánkokként szállok, Elrepülnék innen, mert most máshová vágyok. Itt csak útszélén tipornak kapzsi emberek, Szilánkjaim miattuk még jobban szétesnek. Olyan vidék kell, ahol magam vagyok, S magamból egy új egészet alkotok. Úgy nem lennék játéka „idegennek”, Nem lenne valóság, amitől félek. Bárcsak mindez nyomban elérhető lenne, Életem nem csak egy cérnaszálon függne, Egész létem nem pillanatonként törne, Vad zivatar lelkemben lecsendesülne. Hiszem, e szenvedésnek egyszer vége, Életembe beköltözik a béke. Erős leszek, bátor és vidám, Törhettek, de én bírom tovább! Ha mégis kiesek, valaki felsöpör.
Győr, 2019. január 15-17.