Réges-régen, erdő mélyen, Élt egy király nagy bőségben. Szerette egyetlen fiát, Ezért vele gyakran vadászni járt. Egyszer aztán a kis királyfi, Apja nélkül ment vadászni. A fiú neve Jankó, Volt egy kutyája: Tacskó. Vasárnap délután indultak el vadászni, Lovon, hátul Ő maga ment, a királyfi. Kutyája mellette szaladgált, Errefelé már oly régen járt. Egyszer csak eltévedt a királyfi, Ő egyedül már nem megy vadászni. Kutyája egy bokornál csaholt, Valakit itt biztos megszagolt. „Akárki vagy, gyere elő!” „Kérlek, királyom meg ne lőj!” Előjött egy kisember: „A nevem Tűzmester.” „Mit keresel te itt?” „Gombát szedtem emitt, Ez lesz a vacsorám, Gyere velem szaporán. Gyere el a házamba, Vendégül látlak vacsorára. Messze lakom, által a hegyen, Erdőn, mezőn, túl a ligeten.” „Köszönöm a kedvességed, Meg fogom hálálni Néked.” „Nem kell semmit meghálálni, Hanem időben el kell indulni.” Elindultak Tűzmester háza felé, Nemsokára elértek egy szakadék elé. Egy régi hídnál Tűzmester megállt: „Lassan, a híd több mint száz éve már állt!” A hídon átérve nagy baj akadt, A hidat tartó kötél elszakadt. „Jaj, mi lesz most velem?” „Más út is van, emlékszem.” Mentek tovább kanyargós utakon, Útközben átmentek három kispatakon. Kora este elérték Tűzmester házát, Jankó lova már alig emelte lábát. Megláttak egy kis fényt az erdei tisztáson, „Megérkeztünk,” - mondta Jankó - „én úgy látom.” Tarisznyából a gombát gyorsan elővették, S mindenki jóízűen megette a részét. Vacsora után: „Tele hassal sötétben menni, Ma este mégis itt fogunk aludni!” Reggel ébredés után elindultak, „Merre menjünk, jobb, ha útbaigazítasz.” „A híd előtt kanyarodj balra, A kastély mögött érsz ki az útra.” Elindult hát búcsúzás után Jankó, Mellette szaladgált kiskutyája, Tacskó. Gyorsan mentek a tó mentén, Kanyarodtak jobbra-balra fürgén. Meglátták a kastély magasló tornyát, „De jó itthon vagyunk édesapámnál!”
Az "Így írunk mi" országos versíró pályázaton X. helyezést értem el a verssel.
Szany, 2013. február-március