Már csak pár vörös pillanat majd eltűnik, mint egy mozzanat, Pirosas narancs és sárga színeit hagyva utána. Kandikál még a domb mögül, Utolsó sugara a parton csücsül, Nézi magát a tükörben, A pajkos hullámok tengerében. A víz csak mosolyog, Távoli partját nem láthatom. Eltakarja előlem végtelen tükre; Egy káprázatos világ benne elrejtve. A fénysugár is ezt szemléli, Miközben fel nem tudja fogni, hogy miért nem lát le a fenékre, Mert akkor minden kincs kiderülne.
Fonyód, 2017. június 18-25.