Még süt a nap, de már alkonyodik, Mindenkitől a nap búcsúzkodik. Lilák már a felhők, mint az ibolya, Szép csendesen szállnak ide s tova. Sárgállik az ég, Mindjárt itt a sötétség. A nap még mosolygott egyet, Eltűnt ezután, mert már mennie kellett. Sütnie kell még messze, máshol, De ígérte, hogy nem lesz sokáig távol. Kigyulladt mellettem egy utcai lámpa, Mint aki csendes naplementét várta. Itt van már az este. Mindenki elfelejtette, Azt a csillagot, azt a fényt, Mely vándorol az ég tengerén.
Szany, 2014. február 11.