Ballagok hazafelé a hóban, fúj enyhén a hideg szél, érzem, Még látni a Napot egészen. Hirtelen hófelhő takarja el, az ég havat küldött felhővel. Lemegy most a Nap, gyűlnek a felhők, Ropog a hó, és csúszok a lejtőn. Nem látni már világosságot, csak érzem a szállingózó hót, Látom szemeim elött azt a jót, Amit a hó hoz el reggelre, minden gyermek nagy örömére. Egy apró hópihe szállt ekkor le hozzám, Csillogott, miközben magát feláldozván.
Győr, 2016. január 5.