Sűrű erdő közepén, hol sokan járnak, Egyszer egy gyönyörű virágot találnak: Szirmai feketék, szára bordó, Nincs az erdőben hozzá hasonló. Gondozni kezdik: ápolják, öntözik s növekszik. De szépsége miatt feledésbe merül, Ő nő, de gondozásra ember nem kerül. Sarjad, sarjad, egyre terebélyesebb, Szépsége már egyhangú: Csak az csodálja kinek új. Meghalt. Nem gondozta ki vállalta, Így került a halál szájába. Természetes lett fénye, Ez lett a vége.
2019. június 13. után