Azt hittem szeretem a csendet, De nem. Utálom, ha egyedül vagyok, Ilyenkor mindig dolgokról gondolkodok, S rájövök, hogy nem érek egy percet. Nincs, aki - ismerős, barát - gondolna rám, Este beszélne velem, vagy csak hiányoznék. Érezném, hogy nem a semmiért volnék, Kínzásomnak örökre vége lenne már. Csak, lenne valaki, akit nekem szántak, Neki biztosan sokat jelentene létem, A magány nem tartana fogva egészen. Olyan boldognak engem még nem láttak.
Győr, 2017. április 18.