Magány

Azt hittem szeretem a csendet,
De nem. Utálom, ha egyedül vagyok,
Ilyenkor mindig dolgokról gondolkodok,
S rájövök, hogy nem érek egy percet.

Nincs, aki - ismerős, barát - gondolna rám,
Este beszélne velem, vagy csak hiányoznék.
Érezném, hogy nem a semmiért volnék,
Kínzásomnak örökre vége lenne már.

Csak, lenne valaki, akit nekem szántak,
Neki biztosan sokat jelentene létem,
A magány nem tartana fogva egészen.
Olyan boldognak engem még nem láttak.

Győr, 2017. április 18.